LOADING

Type to search

Élem Főoldal

Én, a sérült lány, akire vigyázni kell…

Share

Csak akkor gyere hozzám, ha tudod, hogy tele vagyok sebekkel. Ha tudod, hogy nem lesz velem könnyű, és mégis belevágsz.

Belevágsz, mert tudod, hogy millió ölelést és csókot adok neked, ha egyszer meggyógyulok. Ha egyszer újra tudok majd bízni.

Ne legyints rám, ne mondj le rólam, hisz látod, hogy próbálkozom, hogy dolgozom.

Magamért, hogy tudjak adni neked. Neked, aki más vagy. Hogy bátrabb vagy jobb, mint a többiek, azt nem tudom.

De más vagy. Más vagy, mert megláttál engem, az elhasznált állarc mögött, a hangos és harsány nevetés mögött. Észrevetted, hogy azért vagyok sérült, mert érzékeny vagyok, mert könnyű engem összetörni, még akkor is, ha mindenki úgy ismer: a kemény lány.

Talán kemény vagyok, de alig várom, hogy puha nő lehessek.

Mert az is bennem van. A gondoskodás, a szeretet, amit adni szeretnék neked szinte felemészt. Mert minden porcikámban érzem, hogy te talán lehetsz az, akinek van ideje. Van ideje megismerni engem.

Soha senkinek nincs ideje semmire.

Én ezt nem értem. Én nem tudok rohanni az életem egyik fejezetéből a másikba. Én nem tudok úgy tenni, mintha minden csak instant érzésekből állna. Egyszer van, aztán nincs. Nekem fáj, ha valaki bánt, nekem nehéz minden nap úgy tennem, mintha minden rendben volna.

Engem összetörtek, és bár a gyógyulás útján vagyok, kell, hogy betegen is szeressenek.

Vajon megérted ezt? Vajon te is olyan vagy, mint én? Aki félrenéz, ha valaki megbántja? Aki apró levegőket vesz, hogy visszanyerje a higgadtságát, amikor muszáj észnél lenni? És aki napokig rágódik azon, hogy vajon szeretik-e a helyen, ahová belép?

Egyszer leszek majd megint megállíthatatlan és erős, aki félelem nélkül indul pajzsát hátrahagyva. Tudom, hogy újra megszületek majd, és sírásomtól és nevetésemtől lesz hangos a ház.

De most csöndes vagyok, és gyenge.

Vigyázz rám kérlek.

gsbox_banner

3 hozzászólás

  1. Patay Ildikó 2018-07-24

    “És aki napokig rágódik azon, hogy vajon szeretik-e a helyen, ahová belép?”
    Mindannyian hordozunk sérüléseket. Én is, sokat és nagyokat.
    Egyszer csak rájöttem, hogy nem ez az igazi kérdés. Az én igazi kérdésem az lett a gyógyulás útján, hogy vajon én szeretek-e bárkit is ott, ahová belépek?
    Na, itt azért kellett egy kis önvizsgálat. Mély levegő, és a válasz az volt, hogy NEM!
    A következő fontos kérdés jött magától: Ha nálam nem a válasz, miért várom el ugyanolyan sérült emberektől, hogy dédelgessenek, babusgassanak, maguk elé helyezzenek és meggyógyítsanak?
    Elszégyelltem magam.
    A következő kérdés az volt: Meddig fogod az önsajnálat és az önzés csapdáját választani?
    Sok kérdés jött még, majd pedig másfajta nézőpont, gondolkodás és viselkedés. A gyógyulás. Mert senki sem született úgy, hogy életének célja engem boldoggá tenni. Ezzel együtt én sem születtem azzal, hogy életem célja másokat boldoggá tenni. Egyetlen emberért vagyok felelős, az pedig saját magam. Amíg másoktól várom el, hogy fényesre, nevetősre, bizakodóvá, boldoggá, elégedetté dédelgessenek és gyógyítsanak, nem lehetek szabad. A szabadság ezen túl van…

    Válasz
    1. Angéla Potháczky 2018-08-24

      Patay Ildikó a te kommentedben benne a lényeg.

      Válasz
  2. Magdi 2021-03-23

    😪

    Válasz

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *