LOADING

Type to search

Élem Főoldal Inspiráció

Akkor kellett volna elhagynom téged, amikor először okoztál fájdalmat

Share

Amikor először megbántottál nem kaptam észbe. Pedig akkor kellett volna rájönnöm, hogy jobbat érdemlek. És fel kellett volna adnom a harcot, amit egyedül vívtam a kapcsolatunkért.

Jobban kellett volna figyelnem a jelekre, amelyek azt mutatták, hogy egy olyan körbe lépek, amely tele lesz fájdalmas tapasztalattal, és nagyon nehéz lesz kilépni belőle. Ehelyett én még jobban kötődni kezdtem hozzád…

Nem hallgattam a belső hangra, mert a szívem hangja erősebb volt: adj neki esélyt. Elfogadtam a bocsánatkérésed, és rávettem magam arra, hogy a hazugságok nem számítanak. Lépjünk tovább.

Meggyőztem magam, hogy megéri kitartani. Megér mindent: a könnyeket, az álmatlan éjszakákat, a fejfájást, a hasfájást.

Amikor másodszor bántottál meg, szakítanom kellett volna. Nem gondolkodni, tovább lépni. Tudnom kellett volna, hogy aki egyszer hazudik, az kétszer is hazudik. Aki egyszer bánt, többször is fog.

Nem hallgattam a józan észre, mert azt gondoltam, hé! Ha másoknak megy, nekem is megy. Miféle ember lennék, ha nem tartanék ki a szerelem mellett? Miféle ember lennék, ha nem adnék legalább “még egy” esélyt… Hiszen ez a sors, nem? Nekünk találkoznunk kellett, nem igaz?

Ha szeretlek, ha eléggé szeretlek olyan leszel majd, aki nem bánt…

Azt hittem megéred az időt. Azt hittem megéred az energiát.

Amikor harmadjára bántottál meg rájöttem, hogy ez már szinte rutin: te bántasz, én sírok, te bocsánatot kérsz, én ordítok, te könyörögsz, én megbocsátok.

Most már tényleg az eszemre kellett volna hallgatnom, de nem tettem.

A kényelmet választottam. Magunkat választottam, mert azt ismertem. Nem mertem lépni.

Nem mertem kilépni.

Nem mertem lelépni.

Elhagyni téged túl nagy dolognak tűnt. Túl soknak, ismeretlennek. Így bosszút álltam saját magamon: maradtam. Mert azt a helyzetet tudtam kezelni.

Könnyedén bocsátottam meg. Újra és újra.

Minél több esélyt kaptál, annál többször csaptál be. És végül elhitted, hogy bármit megtehetsz, én maradok.

Miért is ne hitted volna? Hiszen én hitettem el veled. Én tettem ezt magammal.

Megengedtem neked, hogy újra és újra végiggyalogolj rajtam.

Bárcsak az első alkalommal észnél lettem volna…

Mert ennyi idő elteltével elhagyni téged nem könnyű. Rengeteg szép emlék van, rengeteg nevetés, ami ott áll a rossz dolgok mellett. Vagy mögött.

Meg kel próbálnom elfelejteni téged.

Abba kell hagynom hogy értünk harcolok.

Mert más harc vár rám: amit magamért vívok.

gsbox_banner

Boldog élet 30 nap alatt? Naná! Ideje változtatni…

Tags:

You Might also Like

9 hozzászólás

  1. Emi 2019-10-15

    Mintha az én történetemet olvasnám

    Válasz
  2. Anikó 2020-02-05

    Az ÉN történetem is…én végül elhagyam…de még fáj

    Válasz
  3. Luli 2020-02-08

    Nekem szintén, de rádöbbeni, hogy mindegy ki a másik. Érzelem nélkül a barátnő rábeszélése hatására ágybabujni ez szerintem gyengeség és soha nem járt a másik felé érzelemmel. Aki igazán szeret az megbeszéli aproblémát és nem elszalad. De az élet ilyen. Van egyenes hiszékeny és van bosszú és gyűlölet.

    Válasz
  4. Alexandra 2021-02-09

    Egy az egyben olyan mintha a sajat tortenetemet olvastam volna

    Válasz
  5. 2021-02-10

    Nekem 6-év után nyilt ki a szemem, a szívem eddig tudutt befolyásolni….

    Válasz
  6. Csak valaki 2021-06-27

    Szinte ugyanebben vagyok… És még mindig nem tudok lépni annyira szeretem 😌 megszoktam a fájdalmakat.

    Válasz
  7. Ilona 2021-08-30

    Még mindig vele vagyok de nem érdemli meg sokat hazudik!

    Válasz
  8. Anikó 2021-08-31

    Ez akár az én tőrténetem is lehetne.

    Válasz
  9. Összetört szív 2021-09-02

    Most hagyott el . Én turtem volna tovább mert akárhányszor bántott mindig azt éreztem hogy majd ezután megváltozik jobb lesz. Egyik nap velem volt , terveink voltak, aztán pár nap múlva közölte ennyi volt. Még azt érzem bele halok.

    Válasz

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *