LOADING

Type to search

Uncategorized

Néha ki kell várnunk egymást…

Share

Néhányan azt mondják, hogy a szerelem minden akadályt legyőz. De olyan is van, hogy ez nem igaz. Előfordul, hogy időbe telik, amíg egymásra találunk.

Oh, a rossz időzítés…

Hányszor, de hányszor hallottuk már, vagy tapasztaltuk meg személyesen, hogy egyszerűen nem jönnek össze a dolgok.

Ilyenkor tudjuk, hogy azért, mert nem kell megtörténnie.

Néhányan úgy gondolják a szerelem legyőz mindent. Távolságot, fájdalmat, magunkkal hozott sérüléseket, időt, teret, pénzt, mindent.

De mi történik akkor, ha ez nem így van? Amikor a szerelemnek is idő kell, hogy beérjen, vagy, hogy odaérjen hozzánk.

Ilyenkor el kell engednünk egymást.

Aki tényleg törődik veled könnyen lehet, hogy úgy dönt, nem lép tovább. Könnyen lehet, hogy azt gondolja most nincs itt az idő, hogy a problémáival, az életével, a hozott sérelmeivel terheljen. Mert tudja, hogy meggyógyulni neki kell. Egyedül.

Elképzelhető, hogy ez a valaki felismeri, hogy te nem tudod őt elfogadni. Nem most. Nem így. Nem tudsz adni, pedig szeretnél.

Ezért inkább tovább áll. Lehet, hogy ez a szeretet legőszintébb formája?

Azt bizonyítja, hogy ÖNMAGÁT nem akarja minden áron boldoggá tenni.

A kapcsolatoknak fejlődniük kell, ez pedig idő. Mindig. Ha valakinek épp összetörték a szívét, vagy érzelmileg megközelíthetetlen találkozhat bármilyen kedves emberrel, valószínűleg nem lesz jó vége. Ilyenkor jobb félre állni.

Annak ellenére, hogy az ember szinte bármire képes, vannak olyan helyzetek, amikor az időzítés igenis fontos. Amikor nem lehet nekivágni bárminek, akárminek, már csak azért sem, mert védenünk kell a másik embert is.

Egy gyász közepén ritkán leszünk szerelmesek.

Egy tragédia után nehezen tudunk mosolyogni, egy külföldi költözés közepén ritkán tudunk leülni kávézni.

Igenis vannak helyzetek, amelyek nem alkalmasak egy új kapcsolat kibontakozásához.

De az a helyzet, hogy ha TÉNYLEG egymásnak szántak benneteket, akkor ez nem számít.

Akkor, ha évek múlva is, de egymásra fogtok találni.

Akkor folytatni tudjátok ugyanott, ahol abbahagytátok, mintha mi sem történt volna.

A múltatok talán elválasztott benneteket, de a jövőtök összeköt.

Ha együtt kell lennetek visszataláltok egymáshoz.

És akkor mindketten azt tudjátok nyújtani, amire szükségetek van. A szerelmet, amit mindketten megérdemeltek.

Tags:

12 hozzászólás

  1. Tibor 2019-11-26

    Aki elment, az maradjon is ott. Ha igazán szerette volna a társát, nem hagyta volna el. Még ha néha magában rendeznie is kellett volna dolgokat. Annyi idő együtt is van, ami regenerálódáshoz kell. Vegyen ki egy nap szabadságot, és töltse egyedül. Ennyi idő elégnek kell lennie ahhoz, hogy rendezze a gondolatait. Ha nem akkor csak hagy menjen.

    Válasz
  2. Szerintem ez nem így van! Ha csak önmagát nézni akkor valóban maradna és mérgezni a másik szívét is!De ha másik embert is nézni és látja saját magát hogy éppen nem tud olyan lenni nem tud annyit adni amennyit a másik ember talán megérdemelne hiába szereti akkor igenis az embernek időre van szüksége és nem feltétlen bárki társaságában! Talán csak egyedüllétre és időre!azt gondolom ha ezt a másik ember nem érti meg akkor valójában az az ember az aki igazán nem tudja szeretni csak birtokolni azt aki csak időt kért talán!

    Válasz
  3. Reni 2020-02-27

    Teljesen jól meggondolt írás, mert ha tényleg még a másik nem találta meg magát, vagy rengeteg megoldatlandolga van még az életben és nem tudna annxi figyelmet, törődést tiszta szerelmet adni! Az tényleg elsőnek találja meg a testi békéjét, rendezze az életét és ha érzi h felkészült egy szerelemre ami akár egy életre szól… az keresni fogja a másikat vagy az élet úgy is útjába küldi.

    Válasz
  4. Egy nap szabadság 😅😅😅

    Hát ezen jót nevettem 😂😂

    Egy nap alatt nem lehet mély lelki sérüléseket meggyógyítani, vannak, akiknek ehhez hosszú idő szükséges.

    És olyan is előfordulhat, hogy vakaki úgy érzi, meggyógyult, haladna tovább az életével, aztán megint visszahúzza néhány nehezebb vagy kellemetlenebb esemény – lehet ez akár halmozott gyász rövid időn belül, iskolai / munkahelyi / családi nehézségek, amivel igencsak nehéz megbirkózni egyénileg és családon belül is, ráadásul az életet ugyanúgy folytatni “kell” közben ( munka, iskola, gyereknevelés… számos dolog elképzelhető. )

    Szerintem nehéz általánosítani.

    Minden helyzet különböző.

    Válasz
  5. Tibor Nagy 2020-08-17

    Most zártunk le egy 6 éves kapcsolatot. Mindent elsöprő szerelem volt, ilyen csak egyszer van az életben, ha egyáltalán van, ezt mindketten így gondoljuk. A sztorink hasonló mint a filmekben. Az első perctől kezdve nem hitt a kapcsolatunkban senki, mivel túl nagy a társadalmi különbség. Nem foglalkoztunk vele, de az utóbbi 1-2 évben mégis megrekedtünk, jöttek a szürke hétköznapok, kierősödtek a különbségek is. Szét is költöztünk, de heti 4-5 napot így is együtt töltöttünk, szinte felesleges volt külön egy albérletet fentartani. Ez 1 évig tartott, de nem változott semmi. Elfáradtunk, ezért 3 hónapja kimondtuk a Végét. Egy darabig beszéltünk, majd 1 hónapja az is megszakadt. Nagyon nehéz időszak ez, mert úgy éreztük, hogy Mi egymásnak vagyunk teremtve, most meg elszakadunk egymástól. Nő létére ő sokkal erősebb nálam, és tartja magát, amit tiszteletben tartok én is, ezért nem zavarom. Bízom a sorsban, és legbelül érzem is, hogy még van dolgunk egymással. Elengedem. Ha úgy van megírva akkor találkozni fogunk újra. Én hiszek ebben.

    Válasz
    1. Antal István 2020-09-02

      Szia! Ugyanebben a cipőben járók. Kísértetiesen ugyan ez volt nálunk is !
      Tudom mit érzel!
      Szenvedek….

      Válasz
  6. Brautigam Tamas 2020-11-01

    Szia! Csendben vagyok es varok 5 eve szenvedek es varok gyogyuljanak a lelki sebek.

    Válasz
  7. Réka 2021-06-13

    Ismerős gondolatok, nagyon nehéz, de ki kell tartani….

    Válasz
  8. Havai Jozsef 2021-06-14

    Én amit el mondja valóban így van saját bőrömön tapasztaltam meg!

    Válasz
  9. Barbara Hervay 2021-08-28

    Jó estet én is nemrég mentem szet ujra egy majd négyéves kapcsolatból sokszor voltunk szét de mindig kibekültünk mi is sokszor tartottunk hosszu szüneteket de valahogy belefáradtam ebbe várok de van értelme ez olyan mint egy mókuskerék vajon meddig várjak jelentkezhet meg vagy külön utakon folytatjuk

    Válasz
  10. BC74 2022-01-18

    Azért arra vigyázzon a sok várakozó, hogy amit élete szerelmének/lelki társának/ikerlángjának stb hitt, az lehet egy személyes trauma/lelki seb eredménye, azaz az érzés egyáltalán nem volt kölcsönös. Ha évek teltek el kommunikáció nélkül, ott erősen esélyes, hogy csak mi gondoltuk túl ezt az élet szerelme/visszatalálunk egymáshoz dolgot. És a nagy Ő meg már el is engedett minket, új párja, új élete van. Érdemes átgondolni, hogy amit érzünk kölcsönös-e, vagy csak áltatjuk magunkat. Az ember képes sokáig kitartani egy képzet mellett, ha abba túl sok energiát is időt fektetettek.

    Elengedni akarattal nem lehet, ez más változások eredménye lehet. Attól még, hogy valakit nem láttunk x éve, és hagyjuk élni az életét, de naponta többször gondolunk rá, az nem elengedés. Ettől még gyakran ez a legtöbb, amit tehetünk, az érzelmeinket, emlékeinket nem tudjuk befolyásolni, de azt, hogy naponta hányszor merülünk bele egy álomba, azt igen – még ha nehéz is.

    Érdekes és értékes kitétel az írásban, hogy meg kell gyógyítani magunkat, és úgy kezdjünk új kapcsolatba. Ez azonban nem következik be magától, sajnos az idő mindent meggyógyít mondás nem okvetlenül igaz minden esetre. Meggyógyítani magunkat csak azzal lehet, hogy egyedül maradunk, magunkra figyelünk, a múltbéli sebek/traumák világosabb megértése és csomóink/elakadásaink véhgleges meggyógyítása miatt pedig érdemes segítséget kérni terapeuta formájában. Vagy elmenni csoportos önismereti alkalmakra, mint pszicho/szomatodráma, bodywork stb. Ez lehet abban is segít, hogy már másképp tekintsünk a korábbi nagy szerelmekre. Lehet, csak szembesítenek minket bizonyos dolgokra bennünk/múltbéli tapasztalatokra, és ezért érezzük kivételesnek azt a kapcsolatot.

    Ettől függetlenül nem kizárt, hogy emberek újra találkoznak, de pont azért telik el sok idő, hogy ne ott folytassák, ahol abbahagyták. Az már egy új kapcsolat lesz szinte két megújult ember között – enélkül ugyanúgy halálra lenne ítélve a folytatás. Reménykedni lehet kapcsolatok újrakezdésében, de ez elég ritka dolog. Ha a nagy szerelem-nagy szakítás elért annyit, hogy önismerettel foglalkozunk, már lehet, hogy be is töltötte a szerepét. Ha még reménykedünk, ez nyilván szarul hangzik, de sajnos az esetek nagy részében ez a valóság.

    Szóval vigyázzunk, rövid az élet, ha az őnélküle pergő években nem is akarunk-tudunk új kapcsolatot létesíteni, legalább magunkon dolgozzunk, ne hiábavaló reménykedéssel és várakozással menjen el a hátralevő életünk.

    Válasz
    1. Rita 2022-04-06

      Ezt nagyon jól megofgalmaztad, ez a valódi igazság! 🙂

      Válasz

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *