LOADING

Type to search

Élem Inspiráció

Nem utálom a férfiakat, csak most egy kicsit elég volt belőlük

Share

Eltelt már az év fele. Tehát magam mögött hagytam újabb hat hónapot a húspiacon, és lányok… rá kellett ébrednem, hogy soha semmi sem változik. Drága anyám, folyton azt mondja, maradjak szingli. Ha lehet, akkor örökre. A férfiak mind hülyék – mondja ő és nagyot szippant a mentolos cigijéből. Megvan ezeknek a beszélgetéseknek a feelingje. Szerintem vicces. Semmi esetre sem megkeseredett, egyszerűen csak a tapasztalat beszél belőle.

Én is egyre nagyobbakat szippantok a cigarettámból, egyre mélyebbeket sóhajtok, egyre hosszabban időzök elmerengve a teraszon.

Soha nem akartam elfogadni azt a tézist, hogy mindenki hülye. Rajtam kívül, természetesen. De most eljött az a pont, amikor egy kicsit belefáradtam a férfiakba.

Nyugi, ez nem az a történet, amikor meg vagyok sértve, mert valaki elutasított. Ez nem az a mese, amikor rám kell ragasztani a feminista és a férfigyűlölő matricákat. Ez nem az a sallang, amikor a barátnőimnek siránkozok arról, hogy nekem sosem lesz pasim, de titokban folyton a hátam mögé pillantok, mikor lép be a kávézóba valami helyes úriember. Ez nem az az eset, amikor a küszöbömet rágó férfiak agyát ezzel a szöveggel szeretném húzni.

Ez egy olyan történet, amikor egy kicsit besokalltam a férfiaktól.

Belefáradtam abba, hogy egyszerre több vasat tartanak a tűzben, és azt hiszik, hülye vagyok és nem veszem észre. Belefáradtam abba, hogy napokra eltűnnek csak azért, hogy felkeltsék a figyelmem, hátha így jobban fognak kelleni. Meguntam, hogy hiába beszélünk meg valamit biztosra, felhatalmazva érzik magukat arra, hogy egyikről a másikra keresztbe húzzák az egészet.

Elég volt a tesztoszteronból, a folyamatos lekezelésből. Elég volt a „látta, de nem ír vissza” helyzetekből. Elég a „három napig nem keres” szabályokból. Elég abból, hogy csupán csak eljátssza az érdeklődést. Elég abból, hogy csak egymás idejét húzzuk. Elég abból, hogy nincsenek tervek. Leírhatatlanul unom, hogy vissza kell fognom magam, mert szerinte még mindig az a nyerő kapcsolat, ahol dübörög a taktikázás.

Valakinél képbe lép az ex.

Valakinél képbe lép egy új.

Valakinek még mindig ott az aktuális, és ÉN vagyok az a bizonyos új.

Valakinél se ex, se új, de nekem sincs maradásom, mert alkalmatlan mindenre, ami egy minimális köteléket igényel, nekem pedig nincs szükségem szexbarátra.

Voltaképpen egyik sem tudja, hogy mit akar az élettől, azonban kurvára ki tudnak oktatni arról, hogy én szegény, szingli, elesett pára, mi a fenét csinálok rosszul az életemben. Nem jól kezelem a pénzügyeim, mert ugye ehhez csak a férfiak értenek. Nem nekem való a munka, amit csinálok, sőt igazából nem is munka az, amit otthonról el lehet végezni. Igazából baromi hülye vagyok, hogy társat keresek magam mellé és nem szállok virágról virágra fiatalságom hajnalán. Igazából frigid vagyok, mert nem fekszem le valakivel az első randik során. Igazából egy hisztis perszóna vagyok, amiért véleményt merek alkotni. Igazából nekem biztos mindig „megvan”, mert ki merek állni magamért. Igazából én egy álomvilágban élek, amiért hiszek az önmegvalósításban.

Persze, nem szeretnék senkit arról győzködni, hogy én hibátlan volnék. Nem szeretném, hogy bárki úgy érezze, ráerőltetem magam.

Tulajdonképpen eljutottam arra a pontra, hogy már elvárásaim sincsenek.

Valójában nagyon örülök, hogy egy újabb fél év telt el egyedül.

Boldog vagyok, hogy ezek közül egyik sem érett kapcsolattá.

Én továbbra sem fogom utálni a férfiakat.

De most egy kicsit elég volt belőletek.

 

Nem akarok összeköltözni csak azért, hogy legyen mellettem valaki

Tags:
Csepely Zsófia

Másodéves joghallgató, aki az írást még csak most becézgeti. A vasszigor jog és az ábrándos irodalom egyéjszakás kalandjából született meg. Kiolthatatlan tanulási vágy, örökös ismerkedés az élettel - így telnek az átlagos hétköznapok. Éppen átlépve a második X-et még hisz a tökéletes társban, vagy annak híján a tökéletesen megírt szerelmi történetekben.

  • 1

You Might also Like

15 hozzászólás

  1. Tibi 2018-07-01

    Szia!

    Tök jó cikk, elöszőr talalkáztam az oldaladdal.
    Kicsit sarkosan látod a dolgokat szerintem meg rossz tapasztalataid voltak és túlspirázod a dolgokat.
    Sok olyan pasast ismerek aki hasonló szitúban van, annyira rosszba hogy még az első randit se tudják összehozni fél évig, évekig, pedig diplomásak és jól keresnek, van hobbijuk…
    Ami szerintem még rosszabb szitú.

    Üdv,
    Tibi

    Válasz
  2. Csenge 2018-08-08

    Minden Olvasó nevében köszönöm, hogy alátámasztottad a fentieket! 🙂

    Üdv

    Válasz
  3. Csaba 2018-11-26

    Ez a női oldal. Ha a férfiak tapasztalata, véleménye is kapna némi figyelmet akkor az sajnos hasonlóan lehangoló lenne. Természetesen más manírokkal de hasonló végkövetkeztetéssel. Kérdés: mi lesz így velünk?! :-/

    Válasz
  4. Tímea Nemesvári 2019-01-30

    Szerintem ez nagyon igaz.
    Pont így érzek. 😆

    Válasz
  5. Hajni 2019-06-05

    Mintha én írtam volna. Nem negatív, tényszerű. Mikor rájössz egyáltalán nem rossz egyedül, valahol felszabadító érzés. 🙂

    Válasz
  6. Timi 2019-06-13

    Tetszik, nagyon igaz munden szava. Hozzátenném engem az utóbbi meglopott. Igen, ilyen még nem volt az előző opciókba. 🙁 Amúgy 😊.

    Válasz
  7. Andi 2019-06-13

    Szerintem ezzel most sok szingli nő így van.
    A környezetemben legalábbis biztosan.

    Válasz
  8. Rita 2019-06-14

    Sziasztok! Holnap lesz a szülinapom az utolsó négyessel kezdödő… a korosztályom sincs jobb helyzetben… vagy csak annyival hogy van már felneveltünk egy vagy több gyerkőcöt … de elváltak vagyunk már régesrég mert eluntuk… és itt ugyanazt tudnám felsorolni amit olvastam hogy miért is … de kérdem én, hogy minden de minden a boldogságról kell hogy szóljon???

    Válasz
  9. Barbi 2020-01-03

    Nagyon igaz a cikk, beletalált! De ha a fiúk is ezt tapasztalják, akkor nem fogunk közeledni egymáshoz, sőt. Elkeserítő kilátások.

    Válasz
  10. Judit 2020-11-25

    Még így 2 év után is nagyon aktuális ez a cikk!
    Én is ilyen helyzetben vagyok, ezért szinte teljesen magamra ismertem ebben a cikkben.

    Válasz
  11. Beatrix 2021-05-10

    Látom, nem túl friss az írás…de nagyon igaz! Van, ami sosem változik…

    Válasz
  12. Figeczki Anett 2021-05-10

    Mintha rólam írtad volna. Én pont ebben a stádiumban vagyok.

    Válasz
  13. Time 2021-05-13

    Nagyon is egyetértek, szenvedtemnsokat ezektől, szenvedtem sokat a kapcsolatfüggéstől. Bár akkor borzalmasan fájtak ezek a dolgok, betegesen fájtak, de ma hálás vagyok azért a sok rosszért mert még soha nem éreztem magam ennyire erősnek és függetlennek. Köszönöm srácok!

    Válasz
  14. A 2021-07-18

    Pont ezt erzem… elegge elfaradtam abban hogy evek ota megy ez nalam is. Ordogi kor… osszerakom magam egy egy nagyobb csalodas utan… jon egy uj ferfi.. nehezen de idovel elhiszem higy talan most.. talan o most tenyleg az akivel mukodunk… es mikor ezen a ponton vagyok ujra durr egy pofon.. ujabb csalodas.. mar szinte menetrend szeruen igy alakul… azt hiszem elfaradtam 😊

    Válasz
  15. M. 2021-07-22

    Kedves Hölgyek

    Én egész életemben becsületességre és a nők tiszteletére voltam nevelve és én így is állok minden olyan nőhöz aki engem vonz.
    Viszont amit itt leírtál pontosan azt tapasztalom minden egyes alkalommal amikor valakinél bepróbálkozok, szingliként. Zárt ajtókon dörömbölök, mert minden ember azt hiszi hogy csak neki vannak sérelmei az életében, hogy senkit nem ért akkora trauma mint őt. Ennél pedig kevés ellenszenvesebb tulajdonságot ismerek.
    Én ugyan úgy 5 vagy éppen 3 éves kapcsolatból kilépve csalódottan nem okolom a helyzetem a világot az embereket egyszerűen elszámolok azzal amiket tettem és amiket nem. Minden irányból megvizsgálom a történteket és igyekszek fejlődni. Mert amíg egymásra mutogatunk és előítéletekkel kezelünk egy közelítő embert ahelyett hogy megpróbálnánk kiismerni őket és óvatosan haladni ,addig ez a generáció elhervad. Én borzasztóan sajnálom hogy senkinek nem lett meg elsőre élete szerelme és nem egy happy end minden . De lássuk be sokan nem is értékelnék azt túlzottan mert idővel unalmassá válik. Egyszerűen el kell jutni odáig hogy megérjen az ember arra a kapcsolatra amire vágyott egész életében.
    Sajnos az én keresztem hogy borzasztóan válogatós vagyok, ellenben szerintem egy jó kiállású értelmes férfias pasas vagyok éppen csak több érzelmi intelligenciával mint az átlag férfiak.
    De ami a legelkeserítőbb hogy körbenézek és látom hogy milyen nagyszerű nők milyen férfiakkal állnak össze, a falu bikáival nagy felfújt majmokkal vagy éppen a legnépszerűbbel akinek a dumája pallosként hatol át a női gátlásokon, azokén akik erkölcsileg rendíthetetlenek.
    Ezen férfi egyedek húzása miatt minden egyes olyan kiszemeltem akibe már akkor szerelmes lettem amikor mèg normális ember azt mondaná hogy “hiszen nem is ismerem”, teljesen tönkremegy lelkileg.

    Becsapva érzem magam azt hittem ha őszintén akarom és mindig a legjobbat adom magamból akkor attól más leszek . De őszintén megmondom ez egy baromi nagy hátrány lett.
    26 éves vagyok nem vagyok egy Tom Hardy de amikor tükörbe nézek őszintén azt gondolom hogy senki nem csalódna ha én jelennék meg egy randin. Sportolok rendszeresen , a baráti köröm nagyszerű befogadó és bárki is volt a párom, befogadták. Saját munkám árán egy nagyszerű állásom van és oltári lehetőségeim , figyelek a tisztaságra magamra főzök mosok és nem várom el hogy bárki megcsinálja helyettem mert nem anyukámat kell helyettesíteni hanem a páromat keresem, és basszus kijelenthetem hogy egy együttlét alatt sem érte szó a ház elejét soha. Ennek ellenére szingli vagyok de elfogadom , pedig voltam őrülten szerelmes amiből azt gondoltam nem állok fel.

    Kívánom hogy mindenki lelje meg amit keres és ne érje be kevesebbel mint amit akar. De ne zárkózzatok be mert nem vezet sehova, és csak a filmekben működik hogy a legcsodálatosabb pasi a bolygón addig fut össze veled hogy végül egymásba szerettek.
    Dolgozzunk magunkon csalódjunk és örüljünk a pillanatnyi jónak is.

    Itt utólagosan megjegyzem hogy egy szót sem olvastam vissza abból amit írtam így lehet kicsit kuszák a gondolatok de bízok benne hogy mindenki megtalál benne valamit amit a magáénak érez. Ezt csak úgy kiírtam magamból

    Válasz

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *