Ez vagyok én, ma. Megkezdem az utazásom. Nélküled.

Fáj a fejem, fáj a testem. A legjobban mégis a szívem miatt szenvedek. Mióta összetört, elviselhetetlenül lüktet, olyan erős a fájdalom, hogy minden lélegzetvételnél érzem.

Ma három hete…

21 napja, 504 órája és 30240 perce.

Az előtt a bizonyos nap előtti egyik estén a világ legszerencsésebb nőjének éreztem magamat. Csodálatos este volt: jó bor, finom ételek és a legjobb társaság.

Te…

Ez volt az az este, amikor azt mondtam, szeretlek. Nem számítottam rá, hogy néhány hónap együttlét után kimondom, de úgy éreztem, eljött az ideje.

Ezt a napot enyhe másnaposság követte, mégis olyan varázslatos volt az erdőben tett sétánk. Kéz a kézben andalogtunk, forró italt kortyolgattunk. Elvetted az üres poharat, a kezemért nyúltál, a szádhoz emelted és megpusziltad.

Mint egy álom, olyan volt.

Egy édes álom.

Imádtam hallgatni a történeteidet. Mindig megnevettettél. Mindent tudni akartam rólad, ezért sosem szakítottalak félbe, csak érdeklődve hallgattalak. Közben szerencsésnek éreztem magam, hiszen olyan sok időnk van még együtt!

Gondoltam én…

Aztán egy nap a telefonhívásod mélységesen megrázott. Kihúztad a szőnyeget a lábam alól. Olyan váratlan volt az egész.

Ez volt az a nap, amikor a családommal találkoztál volna. Izgatott voltam, mert tudtam, ugyanúgy fognak szeretni, mint én. Ám aznap örömteli pillanatok helyett a szívem apró darabokra tört.

Most pedig azon gondolkodom, hogyan lesz újra egész.

Három hét telt el a szakítás óta, én mégis itt vagyok. Bebugyolálva a saját szomorúságomba, de itt vagyok! Tudom, hogy ez a legnehezebb út, amelyet valaha meg kellett tennem, és bárcsak ne kellene!

Félek, hogy ha eljutok a végére, akkor is azt fogom érezni, hogy mindig lesz egy részem, amely sosem fog túllépni rajtad.

A mondás szerint az idő begyógyítja a sebeket. Hát nem tudom… Egyelőre csak azt érzem, hogy kis lépésekben kell haladnom előre afelé a nap felé, amikor már nem fog fájni a hiányod.

Minden reggel úgy kelek fel, hogy ezt a pillanatot képzelem magam elé, és arra gondolok…

…még egy nappal közelebb!

Olvasd el ezt is:

Talán már elfelejtetted, hogy lehet *szabadon szeretni* és bízni a másikban