Az erősnek tűnő nők gyakran csak álarcot viselnek

Azok a nők, akik erősnek mutatják magukat, ám a szívük mélyén érzékenyek, álarcot viselnek. Két énjük van: az egyik, amit megmutatnak a világnak, a másik pedig az, amit csak ők ismernek.

Az erős nőket kevés dolog tudja kibillenteni. Úgy tűnhet, őket semmi sem zavarja, nem törnek össze a káosz kellős közepén sem. De ez csak a látszat. Belül olyan érzelmi vihar tombolhat, amelyet nagyon nehéz kordában tartani.

Amikor erősnek mutatod magad, ám a szíved mélyén sérülékeny vagy, az emberek azt gondolhatják: bármit mondhatnak neked, bármit megtehetnek veled, te úgyis kibírod. Átvághatnak, semmibe vehetnek, te nem törsz meg.

Pedig ez nem igaz.

Mert valójában a lelked könnyezni kezd minden alkalommal, amikor valaki megbánt. Magabiztosnak és határozottnak tűnsz, hogy ne lássák meg a gyenge oldaladat. Ne lássák, milyen bizonytalan is vagy. Senkinek nem kell tudnia, hogy egy-egy csalódás után te is álomba sírod magad.

Erős nőként úgy teszel, mintha minden rendben lenne.

Mintha nem hiányozna valaki az életedből, akinek a karjaiba bújhatsz. De éjjel, amikor senki sem lát és senki sem hall, azt kívánod, bárcsak ne kellene egyedül feküdnöd az ágyban. Bárcsak lenne valaki, aki a füledbe súgja, hogy milyen csodálatos vagy.

Ez a valódi éned.

A valódi vágyaid.

Nem az vagy, aki azt tettei, hogy ő független és nincs szüksége senkire. Nem az vagy, aki keményen állja a pofonokat. Nem az, akinek nincs szüksége bátorításra és szeretetre. Hiszen mindenkinek van. Nem arra születtél, hogy megmutasd a világnak, milyen erős vagy.

Ez nagyon fárasztó.

Egy idő után ki fogsz égni.

Arra születtél, hogy boldog legyél. Nem az álarc fog erőssé tenni, hanem az, ha mersz a szíved szerint élni. Akkor az erő valódi lesz, nem egy magadra aggatott látszat.

Azzal mutatod meg a szívósságod, ha eltéped végre a megfelelés láncait.

Ez is érdekelhet: