LOADING

Type to search

Karácsony

Bihary Péter: Szentestressz

Share

Mai vendégszerzőn Bihary Péter. Fogadjátok sok szeretettel novelláját!

–        Él még? -kérdezi a legkisebb lányom őszinte aggodalommal a hangjában.

–        Szerintem igen. -válaszolom és csak reménykedem benne, hogy igen. Tudom nincs rajtam kívül ember a családban, aki meg merne bizonyosodni róla, hogy valóban életben van-e még.

–        Apa, belehalok, ha belehal. – hüppögi a középső. A nagylányom a saját világába menekül, nem kommunikál.

 Elfehéredő ujjakkal szorítom a volánt a szerpentinen. A Fekete-erdőben száguldunk, hatalmas hó födte hegyek között. Az út, egy hegyi folyó vonalát követve kacskaringózik le a hegyről egészen a Rajna menti síkság felé, ahol az úticélunk van. Kora este, ül a kocsiban az egész család. A havas tájat nézve a reflektorok fényében, szembe jutnak a régi karácsonyok.

Itt az új országban egyedül, szülők nélkül, nincs ideg és stressz, hogy melyikünk szüleit látogassuk meg elsőként, mert istenuccse az érkezési sorrend nem egyenesen arányos azzal, hogy melyiküket szeretjük jobban. Itt mi nem vagyunk valakinek a gyerekei, itt száz százalékig csak szülők vagyunk, csinálunk mi magunknak stresszt.

-Él még? Jön két percenként a kérdés valamelyik gyerektől.

– Biztosan. -válaszolom erőltetett, megjátszott meggyőződéssel.

A feleségem megszorítja a combom és némán, szinte csak az ajkaival formálva a szavakat annyit mond, hogy -köszönöm.

Az utat már letakarították, így bátran adok egy kis gázt a terepjárómnak, hogy minél előbb elérjük a célunkat. Néhány perccel később, a Rajna partján fékezem, az egész család egy emberként ugrik ki a kocsiból és rohan a sötét víz felé. A kezemben egy műanyag szatyor, és benne az a ponty, amit egy barátomtól kaptam, és a mai, karácsonyi halászlébe szántam. Még élt. A halat én engedtem a vízbe, mert más nem érintené meg.

A vacsoránk, az életét meg sem köszönve az arcomba csapott a farkával egy hatalmas adag jéghideg vizet és elúszott a fejlámpám fényében. Hátranéztem és meghatva láttam a hatalmas lelkű lányaim ujjongva, ugrándozva örülnek a hálátlan hal szabadságának. Visszamentem hozzájuk, és amig ők egymást túlcsivitelve ecsetelték, hogy a családja mennyire örül a visszatérő elveszett pontynak, én csak annyit kérdeztem a feleségemtől: Ugye vettünk nekik más ajándékot is a horgászbotokon kívül?   

(Vendégszerzőnk: Bihary Péter)

Bihary Péter könyveit keresd a könyvesboltokban vagy online!

Tags:

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *