Mátrai Szilvia: Boldog ünnepeket!

Sok szeretettel küldjük nektek mára, Mátrai Szilvia vendégszerzőnk ünnepi novelláját.

A kislány tátott szájjal állt a karácsonyfa előtt. Még nem látott ilyen hosszú csúcsdíszt, náluk nem ilyet tettek a tetejére. Hanem csillagot. Más volt a ház illata is, kevésbé aromás és sokkal semlegesebb, olyan újszagú.

– Kérsz sütit? – kérdezte tőle Julika, aki áthívta magukhoz karácsonyfát nézni. A szomszéd lány szülei nem helyeselték, hogy barátkoznak, de ma kivételesen megengedték a látogatást.

– Milyen süti?

– Bejgli, diós meg mákos.

– Igen, az úgyis csak Margit mamánál szokott lenni.

– Miért, nálatok otthon mi van karácsonykor?

– Flódni.

Julika vállat vont, és hatalmasat harapott a diós sütibe. A lány is gyönyörködve kóstolta meg az esztétikai élményt is nyújtó, mértani pontosságú tekercset, aminek külső kérge csillogott, belseje puhán omlott a szájban.

– Nahát, ez majdnem olyan finom, mint a Bözsi mama flódnija. – Ahogy kimondta, meg is bánta, illetlenségnek érezte az összehasonlítást.

– Amúgy az milyen?

– Szeretnéd megkóstolni?

– Igen – suttogta szemlesütve, mintha maga a gondolat is bűn lett volna.

– Akkor gyere át, adok neked.

Elkerekedett szemmel meredtek egymásra az ötlet hallatán, szívük hevesen dobogott. Sokáig tanácskoztak, mit hazudjanak a szülőknek. Tudták, hogy ha megkérdezik, a válasz ismét ez lett volna: „A zsidókhoz? Soha!”

Füllentés árán, de fél óra múlva a nagypolgári ház konyhájában ültek az antik ébenfa asztalnál. Nem úszták meg, hogy megegyenek egy tányér maceszgombóc levest a sütemény előtt. Julika azt sem evett még. Tulajdonképpen ízlett neki, csak nehezen barátkozott meg a gyömbér illatával. Kanalazás közben Bözsi mamát figyelték, ahogy fánkot sütött.

Aztán megnézték a nagyszobában a karácsonyfát.

– Nektek mi az ott a tetején? – kérdezte Zsuzsika.

– Mógen Dóvid, vagyis Dávid csillag.

– És ez mi? – mutatott a dohányzóasztalon heverő furcsa mütyűrre.

– Trenderli, azzal pörgetjük ki ajándékozásnál, hogy ki legyen a következő.

– Te hány ajándékot kaptál?

– Ha a hanukait is beleszámítjuk, akkor összesen tizenkettőt.

– De jó neked! Én csak hármat.

– Az hogy lehet? Hiszen csak hanukakor kapsz nyolcat, aztán ezekhez jön a karácsonyi.

– Nálunk nincs hanuka. Meg ilyen szép Mógen csillag sincsen.

És a lánynak akkor jutott eszébe először, hogy végül is jó ez a dolog, hisz az ő családjukban kétszer annyi az ünnep. Csillogó szemmel gondolt arra, hogy december elején lehet menni Bözsi mamával a fénypompás csodakék zsinagógába, aztán meg Margit mamával az éjféli misére a hóesésben. Angyali mosoly jelent meg az arcán, és a Julika szülei kapcsán érzett szorítás is enyhült egy kicsit a szívében.

A szerző könyvét itt találod: https://alomgyar.hu/konyv/matrai-szilvia-aki-betolti-a-hianyt