LOADING

Type to search

Mozizom

… és egyszer csak … ahogy jött, úgy véget is ért a Szex és New York újabb fejezete

Share

Spoilerek! Spoilerek! Spoilerek! Spoilerek! Spoilerek! Spoilerek! Spoilerek! Spoilerek! Spoilerek! Spoilerek! Spoilerek!

Véget ért Carrie, Miranda és Charlotte új fejezete, és aki nem ugrott ki az első két rész után, az még nyomokban fel is lelhette a régi nosztalgiát az írók sorai között.

Én bevallom maradtam és szerettem az új részeket, és mivel mindenki szidta már mindenhol, és mindenért én most azt mondom el, hogy miért érdemes belekezdeni és megnézni.

Szerintem aki bele se nézett, az is tudja, hogy az első részben iszonyú sok minden történik – hiszen az alkotóknak képbe kell hozniuk a nézőt. Így aztán mindenki egymás sarkát tapossa.

Van itt a gyermekeinek mindenféle fejlődésével és problémájával küzdő Charlotte, túl komfortosan (szerintem) otthon szexelő fiatal felnőtt Miranda lakásában, (a fia) és vele egyáltalán nem szexelő férj. Steve. Miranda egyébként újra iskolába jár és kábé pont úgy bénázik az új generáció tagjai között, ahogy mi is tennénk. Valljuk be.

… és itt van Carrie, akinek jót tett a házasság. Kevésbé önző, viszont férjét imádó nő, aki bár keresi a helyét a podcastek és instagram fotók világában, azért még mindig ő az, aki tudja és érti, hogy milyenek a nők. Azaz … várj. Tényleg?

Nem. Egyáltalán nem, és nekem pontosan ez az, ami iszonyúan tetszik az új szériában.

Mintha mindenki teljesen elvesztette volna azt, aki volt.

Minden szereplőnknek új a píszí, és bár próbálnak megfelelni, ez bizony néha nagyon furcsán sikerül.

Miranda, a kőkemény ügyvédnő, aki élete szerelméhez ment férjhez, hirtelen nem praktizál, és épp egy non-binary karakterbe szeret bele halálosan, miközben egy romhalmaz. Se a családjával, se a barátaival nem találja a hangot.

De mint ahogy Carrie, ezt mi is megbocsátjuk neki mert ő … nos ő az egyik legjobb barát. Szeretjük, úgy ahogy van. Még akkor is, ha nem értünk egyet a döntéseivel.

Charlotte, a mindig elegáns Chanel ruhás Charlotte … Élete célja volt, hogy tökéletes anya és feleség legyen. Sikerül neki?

Aligha.

Mert az élet ilyen. A gyerekek úgy fejlődnek, úgy változnak, ahogy, és amilyen ütemben nekik tetszik. És bizony, anyának való feladat elmagyarázni egy kényes szex-balesetet, vagy a tampon megfelelő használatát.

Na, Hölgyeim! Kinek menne?

Carrie pedig …

Bevallom, én most szerettem meg igazán. A vesztesége miatt, a szomorúsága miatt, hogy már egyáltalán nem menő. Hanem néha bizony fáradt, és esendő.

És ráncai vannak, meg rossz izületei… És egy halott férje.

Ez van. A tündérmese véget ért, és hála istennek, hogy az írók egyáltalán nem dobták be Carrie-t a randi óceánba, hanem hagyták szomorkodni, megélni a veszteséget. Ez pedig felüdülés volt, még akkor is, ha New York már kevésbé romantikus, mint az előző etapban.

A sorozat kritikusai közül sokan emlegették, hogy a szereplők túlöregítettek (Steve hallókészüléke, Carrie csípőműtétje) és az írók mindenkinek meg akartak felelni.

A színes karakterek hirtelen “túl sokan” lettek. Egyesek szerint. Én viszont azt mondom, hogy ebben VISZONT igencsak újító maradt a sorozat. Hiszen New York valóban ilyen: megtalálható benne mindenféle vallás, nem és vélemény. Legyen.

Majd megszokjuk, mert bármennyire is nem tetszik, ez jön. Ez vár. Ez pedig jó. A változás mindig jó, nekünk ismeretlen emberekellel együtt lenni, beszélgetni, megismerni őket mindig jó. Nem ártana gyűlölködés helyett odafigyelni, hogy rajtunk kívül is vannak, élnek emberek.

Szóval Big halott, a lányok öregszenek, a kapcsolatok változatlanul bonyolultak. Már nem elég csak egy telefon és egy koktél, hogy minden kiegyenesedjen.

Kell már más is: tapasztalat, józan ész, ami a korral jár. Avagy lehet, hogy azok, akiknek nem tetszik a sorozat saját változásaikkal, urambocsá’ öregedésükkel nem tudnak szembe nézi? Akinek nem tetszik Carrie ránca a sajátját sem szereti? Aki még mindig egy új cipővel akar orvosolni egy veszteséget biztos, hogy felnőtt?

Egy biztos: én sok kérdést feltettem magamnak a sorozat végén. Többek között azt is, hogy visszamennék-e mostani fejemmel a húsz évvel ezelőtti életembe.

Persze a tény, tény marad. Egy sorozat attól jó, ha szórakoztat.

Ettől még ugyanúgy lehetünk bénák, (Carrie ház körüli cigizésén fél órát röhögtem, nem kevésbé amikor Anthony kizavarja a holokauszt tagadó randiját…), és mulathatunk is jól.

Ezek a nők egy saját univerzumban léteznek, csodálatos ruhákban járnak, és problémáik egyáltalán nem olyanok, mint a mi problémáink, kivéve, hogy azért van néhány, ami nagyon is olyan.

Mert mind öregszünk, mert mind botladozunk az új nemzedék normái között, mert mindőnk gyerekei annyira furák néha …

Az, hogy a sorozat csak érintőlegesen foglalkozik nagyon fontos dolgokkal talán annak a hibája, hogy túl sok mindenbe kap bele – aztán nem fejti ki igazán.

Ez sajnos akkor is hiányosság, ha próbálok mellette nagyvonalúan elmenni.  De talán még folytatódik a sztori.

Én nézni fogom.

Mert egyszerűen szórakoztat.

Just like that …

(A sorozat jelenleg elérhető az HBO GO-n.)

 

Tags:
Hidasi Judit

A Goodstuff Magazin alapítója, főszerkesztője, író, újságíró. Hisz a szavak erejében, a rock and rollban és a nőkben. (És persze a férfiakban...) Jelenleg hatodik könyvén dolgozik, Április út című regénye Szlovéniában érettségi tétel. Elkötelezett híve a szakmájának, az oktatásnak, és az új dolgok felfedezésének. Ide írhatsz neki: goodstuffmagazin@gmail.com Könyveit itt keresd:gabo.hu és publio.hu(És a könyvesboltokban.)

  • 1

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *