LOADING

Type to search

Élem

Hajnali 3 óra, és én rád gondolok…

Share

Hajnali 3-kor az elmém mindig visszatér hozzád. A gondolataim körülötted forognak. Az emlékeink között biztonságban érzem magam. Már csak ennyi maradt belőled: emlékek, amelyek idővel megfakulnak, mint egy fénykép.

Gyakran eszembe jutnak azok az éjszakák, amikor a csillagok alatt beszélgettünk a világegyetemről. A szavainkat elvitte a szél a fák közé. Szóba kerültek a félelmeink, az álmaink, a reményeink és a törekvéseink. Semmit nem rejtettünk el egymás elől.

A karjaidban tartottál, összebújtunk, és így aludtunk el. Emlékszem, mennyire biztonságban éreztem magamat…

Eszembe jutnak azok az esték, amikor beborozva lassúztunk a nappali közepén a kedvenc zenéinkre. Vágytam az ölelésedre, a karjaidra. A derekam köré fontad a kezedet, és olyan közel húztál magadhoz, hogy éreztem a bőrömön a lélegzetvételedet.

Annyira boldognak éreztem magam. Még egy könnycsepp is legördült az arcomon, annyira imádtam azt a pillanatot. Megkönnyebbültem, mert megtaláltam azt a helyet, amiről addig nem tudtam, hogy létezik. Azt, amit csak úgy hívunk: otthon.

Emlékszem, milyen önfeledtek voltunk. Hangosan nevettünk az utcán sétálva is, nem számított, ki lát minket. Mintha senki sem létezett volna, csak mi ketten.

Örömöt éreztem. Tiszta boldogságot. Azt a fajtát, amit csak a mesékben láthatunk. Még a legsötétebb és legnehezebb napokon sem süllyedtem le a gödör aljára, mert te ott voltál. Tudtam, hogy nem hagynál elmerülni.

Bíztam benned. És bíztam kettőnkben. Mindennél jobban.

Emlékszem a pillantásodra, amelyben olyan szívesen elvesztem. Jó érzés volt, ahogy szerelemmel a szemedben nézel rám. Csodáltam ezeket a pillanatokat. Hálás voltam értük, és mégis… Mégis elveszítettem őket.

Nem értem. Azóta sem.

Még csak azt sem tudom, mit kellene most tennem. Elveszítettem a biztonságot. Elveszítettem az otthonomat. És a jó érzések, a boldogság is a semmibe tűnt.

Most itt vagyok. Hajnali 3 óra, és az én gondolataim még mindig a közös emlékek körül forognak. Csak ennyi maradt belőlünk. Néhány gondolat és kép a fejemben, amelyek az idő múlásával egyre jobban megfakulnak.

Tags:
Ludányi Bettina

Szenvedélye az írás, teljesen kitölti az életét. Főállásban újságíróként és marketing-szövegíróként dolgozik, másodállásban pedig regényeket ír. Ha nem a laptop előtt üldögél egy kávéval a kezében, akkor rendszerint utazik, hogy újabb tapasztalatokat gyűjtsön. Ugyanakkor imád a családjával lenni, pihenni és persze olvasni.

  • 1

You Might also Like

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *