LOADING

Type to search

Inspiráció

Egy romhalmaz voltam, ő mégis szeretett…

Share

Amikor először találkoztam vele, életem egyik legrosszabb időszakát éltem. Tudtam, hogy javíthatatlanul összetörtem. Azt hittem, emiatt nem fog szeretni. De soha nem ítélkezett felettem…

Nem próbált megjavítani vagy siettetni. Egyszerűen kitárta a karjait és szorosabban öltelt. Soha nem látott úgy engem, ahogy én láttam magamat. Meggyőzött, hogy olyan valaki vagyok, akit érdemes szeretni.

Megmutatta, hogy vannak jó tulajdonságaim. Nem vagyok kudarc. Vannak eredményeim, amelyekre büszke lehetek. Valami olyasmit látott bennem, amit én nem láttam magamban. Hiába gondoltam magamról, hogy semmi önbecsülésem nincs, ő nem így vélekedett rólam.

Kisebbrendűségi komplexussal élni több, mint nehéz. A gondolataim folyton akörül forogtak, hogy nem vagyok elég. Ezt suttogták nekem. De ő elhallgattatta ezeket. Elfogadott olyannak, amilyen vagyok. A jóságot látta bennem, nem a megtörtséget.

Bármivel fordulhattam hozzá, nem volt velem kritikus. Soha nem próbált meg változtatni rajtam. Feltétel nélkül szeretett. Olyannak, amilyen vagyok, és nem olyannak, aki lehetnék.

Ilyen a valódi szerelem.

Nem ítél meg, nem próbál álarcokat kényszeríteni rám. Egyszerűen csak van, elfogad és áramlik körülöttünk. Nincsenek benne elvárások vagy bántások. Csak a tiszta kapcsolódás, az összetartozás érzése és az együtt-lét van.

De én mégis… neki köszönhetően én mégis jobb ember akarok lenni. Boldogabb, önfeledtebb és játékosabb. Ezért most az önszereteten dolgozom. Ez egy folyamat, tudom, mindenesetre hálás vagyok érte.

Mert tudom, hogy bár szeret és elfogad, én többet akarok kihozni magamból. Érte. Örömteli akarok lenni – vele és mellette. Nem baj, ha sebezhetőnek látszom, már tudom. Az sem baj, ha fájdalom ér, én pedig megélem az érzéseket.

De azzal már vannak gondok, ha beleragadok egy régi szenvedésbe, aminek már nincs helye az életemben. A szívem összetört, ezt nem lehet visszafordítani. Ám végre van valaki, akinek köszönhetően begyógyulhatnak a sebeim.

Rájöttem: nem baj, ha szeretem magam.

Sőt, épp ez lenne a normális.

És tudom, hogy az én helyzetem rá is hatással volt. Egy érzelmeit feldolgozni képtelen emberrel volt együtt. Választhatott volna mást, de ő velem akart lenni, és ezért örökre hálás leszek. Kitartott mellettem, óvott és figyelt rám.

Azt hiszem, sosem leszek képes kiegyenlíteni ezt a számlát. Talán nem is kell. Most csak élvezni akarom a pillanatot. Sütkérezni akarok a szerelemben.

Szeretni akarom őt. És magamat.

Tags:
Ludányi Bettina

Szenvedélye az írás, teljesen kitölti az életét. Főállásban újságíróként és marketing-szövegíróként dolgozik, másodállásban pedig regényeket ír. Ha nem a laptop előtt üldögél egy kávéval a kezében, akkor rendszerint utazik, hogy újabb tapasztalatokat gyűjtsön. Ugyanakkor imád a családjával lenni, pihenni és persze olvasni.

  • 1

You Might also Like

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *