LOADING

Type to search

Inspiráció

Ha csak a gazdagság reménye hajt, lemaradsz az életedről …

Share

Rengeteg időt töltünk azzal, hogy jó életkörülményeket teremtsünk magunknak. Igyekszünk kihozni magunkból és olykor a gyermekeinkből is a legtöbbet. Adunk az egzisztenciára, teszünk azért, hogy elérjük a vágyott boldogságot.

Néha még erőlködünk is ezért.

Folyton a következő elérendő célt látjuk. Azt hisszük, bizonyos tárgyaktól vagy helyzetektől lesz jobb az életünk. Akkor végre megérezhetjük azt, ami most még hiányzik a szívünkből. Közben az idő csak rohan és rohan előre.

Mi pedig loholunk utána, keresztül a hétköznapokon, és fogalmunk sincs róla, hová lesz öt-tíz-tizenöt év.

Ez persze kétségbeejtő.

Belekerülünk egy ördögi körbe, amiből látszólag nincs kiút. Gyakran gondolkodunk azon, hogy mikor jön el a fordulópont. Várjuk, hogy történjen valami, aminek hatására egy kicsit fellobban a szívünkben az elégedettség.

Ám valahogy…

Mintha ez nem akarna bekövetkezni.

Olyan az életünk, mint egy teljesítménytúra. Folyamatosan pipáljuk ki a feladatokat, hogy utána végre szusszanhassunk kicsit. Már látjuk a fényt az alagút végén minden egyes elvégzett munkával. Csak az a baj, hogy sosem érjük el.

Érzéki csalódás mindez… az alagúttal, meg a fénnyel…

Mint egy folyosó, aminek a végén ott az ajtó, de hiába megyünk, futunk, rohanunk felé, mégsem érjük el. Ilyen az életünk is. Szaladunk valami felé, amit soha meg sem érinthetünk. És nem értjük, miért. Mi a baj?

Nem állhatunk meg.

Nem mondhatunk fel a munkában, és a szerepeinket sem hagyhatjuk magunk mögött. Nem tehetjük a polcra a férjünket, és közölhetjük a gyerekekkel, hogy anya most szabadságra ment, úgyhogy ne keressék.

De akkor… mi marad? Mi a megoldás?

A válasz mindig bennünk van, a kulcs pedig a megérkezés a jelenbe. Végigrohanunk a mindennapokon, de a lelkünk sokszor képtelen követni a testünket. Mintha a föld fölött suhannánk, és nem érkeznénk meg igazán a talajra.

Jelenlét. Pillanat.

Az itt vagyok érzése kell nekünk. A tudatosság és annak tudatosítása, hogy élünk. Igazán élünk. Most. Nem holnap, nem a jövő héten, hanem éppen itt és éppen most.

Vannak feladatok, amik nem várhatnak, de olyanok is, amik viszont igen! Ne legyünk olyan szigorúak magunkhoz ebben!

Csupán néhány kérdés van, amit időről időre érdeme feltennünk magunknak. Mit tehetek azért ma, hogy megéljem a pillanatot? Mit tehetek azért, hogy igazán érezzem: élek? Mi tudná visszahozni a lelkemet és az ÉLET-et belém?

Ezután jön a cselekvés. Tedd meg. És élj. Mert most vagy itt.

Tags:
Ludányi Bettina

Szenvedélye az írás, teljesen kitölti az életét. Főállásban újságíróként és marketing-szövegíróként dolgozik, másodállásban pedig regényeket ír. Ha nem a laptop előtt üldögél egy kávéval a kezében, akkor rendszerint utazik, hogy újabb tapasztalatokat gyűjtsön. Ugyanakkor imád a családjával lenni, pihenni és persze olvasni.

  • 1

You Might also Like

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *