LOADING

Type to search

Inspiráció

Pontosan ott, ahol (el)hagytál …

Share

Az étteremből hazafelé vezető út homályos volt. Szívszaggatóan. Még most sem emlékszem, hogyan keveredtem haza. Nincs meg a kép, ahogy leparkolok, felmegyek a járdára és kinyitom az ajtót. Csak arra emlékszem, hogy a szobában ülve sírtam.

Egyetlen szó járt a fejemben.

„Elhagyott…”

Tehetetlennek éreztem magam. Emlékszem, nemcsak a lelkem fájt, az egész mellkasomban lüktetett a kín, amit a hiánya okozott. És a tudat, hogy soha többé nem lehet az enyém.

Egyszerűen érthetetlennek tetszett.

Azt mondta nekem, hogy nem elég jó hozzám. Meg hogy túlságosan fontos vagyok neki ahhoz, hogy magához láncoljon, pedig nem áll készen a mélyebb elköteleződésre. Inkább hagyja, hogy szabadon szárnyaljak.

Ő döntött erről.

Meg sem kérdezte, hogy én mit szeretnék. A kapcsolat kettőnkből állt, mégis ő volt az, aki véget vetett neki – egyedül.

Hát hol voltam én? Nekem nem volt beleszólásom?

Minden együtt töltött pillanat mesébe illő volt. A felhők felett szárnyaltam. Vele és nem nélküle. Repültem! Épp azzal szegte le a szárnyaimat, amit mondott. Azokkal a szavakkal egyszerűen tönkretett.

Már hónapok teltek el, és…

…még mindig látom magam előtt az arcát. Kezdetben bíztam abban, hogy eltűnik a kép, de ma már nem. Megszoktam, hogy itt van.

A bérház mellett álltunk a félhomályban. Lejött elém, nem várta meg, hogy felmenjek. Már akkor éreztem, hogy ebből baj lesz, valami nem oké. Az utcán közölte velem, hogy ennyi volt. Ki csinál ilyet? Látott összetörni, sírni, és mégis hátat fordított.

Az ajtó becsukódott mögötte.

Én pedig… hiába jöttem el, úgy érzem, ott ragadtam abban a pillanatban. A testem továbblépett, a lelkem darabkái pedig ott maradtak a ház előtt a járdán. Eltaposva, elfeledve, megsemmisülve. Azt hiszem, soha többé nem fogom tudni megtisztítani és visszaépíteni őket.

De még ha sikerülne is, nem lennék ugyanaz az ember, mint aki előtte voltam.

Egy olyan nő lennék, aki ma is vagyok: egy múltban ragadt szellem.

Egy árny, aki ott él abban a pillanatban, amikor darabjaira törték.

Tags:
Ludányi Bettina

Szenvedélye az írás, teljesen kitölti az életét. Főállásban újságíróként és marketing-szövegíróként dolgozik, másodállásban pedig regényeket ír. Ha nem a laptop előtt üldögél egy kávéval a kezében, akkor rendszerint utazik, hogy újabb tapasztalatokat gyűjtsön. Ugyanakkor imád a családjával lenni, pihenni és persze olvasni.

  • 1

You Might also Like

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *