Sajnálom, ha nehéz engem szeretni…

Amióta az eszemet tudom, megkeseríti az életemet a szorongás és a depresszió. Vannak pillanatok, amikor jobban kezelem. Ám vannak rosszabb napjaim is. Küzdök az érzelmeim menedzselésével. Olykor jól megy, olykor viszont pocsékul.

Főleg, ha valaki más is belép a képbe. Vagy be szeretne, ám én nem hagyom neki. Próbálom elhitetni magammal, hogy jobb nekem egyedül. Így biztonságosabb. Nem számít, milyen keveset adok ki magamból, úgy érzem, teher vagyok a körülöttem élőknek.

De olyan ez, mint egy ördögi kör. Ugyanis egyedül lenni is nehéz. Az időm nagy részében próbálom elvonni a figyelmemet a zavaró, diszfunkcionális gondolatokról, amelyek – úgy érzem – összeroppantanak. Folyton előjönnek, amikor egyedül vagyok.

Kínoznak a kinézetemmel, a súlyommal és a ténnyel, hogy még mindig egyedül vagyok. Pedig nem is akarok senkit… Vagyis szeretnék persze, de nem akarok teher lenni. És már megint itt van… Folyton ezek az őrjítő ördögi körök!

Még nekem is fárasztó! Nemhogy annak, aki belém szeret.

Sajnálom őt mindenért, amit át kellene élnie velem. Az álmatlan éjszakákat, a sírást és a nyomasztó szomorúságot. Erre nem lehet felkészülni. És még csak el sem várhatom, hogy bárki is együtt akarjon élni ezzel.

Tudom, hogy egyetlen férfi sem erre vállalkozik, amikor a szemembe néz és szerelmet vall. „Ó, ha tudnád…” – gondolom folyton. Inkább elengedem. Azt mondom, hogy nem érzek semmit, pedig vágyom az ölelésére. De nem akarok súlyt helyezni rá. Nem volna fair tőlem.

Én ismerem magam. Tudom, mivel jár ez. Ő azonban nem tudja. És szavakkal sem lehet elmondani. Ezt át kell élni ahhoz, hogy az ember tisztán és objektíven tudjon dönteni. De ugyan ki akarna belevágni egy olyan kapcsolatba, ami zsákbamacska…?

Olykor, amikor megtalálom az erőmet, azt mondom magamnak: nem akarom leélni az életemet egyedül. Jól akarok lenni, és megtalálni a szerelmet. Boldog akarok lenni, noha azért félek is tőle. Nyitni akarok, csak nem tudom, hogyan tegyem.

A jobb napjaimon képes vagyok bízni. Hinni abban, hogy minden segítség, minden lehetőség, amire szükségem van, megtalál.

És egyszer… végre én is azt mondhatom: jól vagyok!