LOADING

Type to search

Inspiráció

A „csak barátok” nem küldenek „hiányzol” üzeneteket hajnali háromkor…

Share

Azt mondtad, hogy „csak barátok” vagyunk, ezért kérlek ne zavarj össze. Ne tegyél úgy, mintha többek lennénk egymásnak. Te állítottad fel a „szabályokat”, hát tartsd is be őket.

Kezdem azt hinni, hogy igaz a mondás: nincs barátság nő és férfi között. Régebben másképp gondoltam. Voltak ugyanis barátaim mindkét nemből, és nem tettem különbséget közöttük. A barátok barátok, és ennyi.

Akkor mégis miért vagyok annyira összezavarodva a barátság határait illetően, ha rólad van szó? Sokat gondolkodtam ezen az utóbbi időben. És azt hiszem, rájöttem a válaszra.

Már a megismerésünkkor megszabtad a határokat. Azt mondtad, most jöttél ki egy kapcsolatból, ami majdnem tönkretett. Emiatt ebben a pillanatban nem is szeretnél másikat. Teljesen érthető. Viszont mégis megragadta valami a fülemet.

„Ebben a pillanatban.” Ez volt a leghangosabb.

Reményt keltettek bennem ezek a szavak. Azt éreztem, hogy nem velem van a baj, hanem az időzítéssel. Rendben van, én tudok várni. Hagytam, hogy az érzelmeim legyőzzék a józan eszemet.

De várj, nem ennyi a történet!

Elkezdtél beengedni az életedbe. Megosztottál velem olyan dolgokat, amelyeket egy „sima” baráttal nem szokott az ember. Megnyíltunk egymásnak. Tudod, én nem mutatom meg akárkinek az igazi arcomat. Te talán igen? Először nem hittem, hogy így lenne, de ahogy alakultak a dolgok, talán mégis…

Szóval teljesen beléd estem.

Még erősebben éreztem azt, hogy hamarosan eljön a közös időnk. Hiszen az „ebben a pillanatban” már rég elmúlt. Most már minden más. Kapcsolódunk egymáshoz, nyitva a szívünk és jók vagyunk együtt.

Ez volt bennem.

Épp azért, mert úgy viselkedtünk egymással, ahogy a párok szoktak, kivéve a fizikai részét a dolognak. Azt éreztetted velem, mintha én lennék az egyetlen fontos ember az életedben. A nap nagy részében kapcsolatban voltunk. Hülye neveket adtunk egymásnak. Nem mentél el olyan eseményekre, ahová én sem.

A barátok nem ölelkeznek ilyen sokáig… A barátok nem flörtölnek. A barátok nem küldenek részeg „hiányzol” üzeneteket hajnali háromkor.

És mégis… Mégis, amikor elmondtam az érzéseimet, te csak hárítottál. A szíved még mindig valaki másé, mondtad. Valakié, aki nem érdemli meg. Én ezt megértem, és rendben van.

De kérlek, ha a barátom akarsz lenni, ne engedj bepillantást abba a kapcsolatba, amit élhetnénk, ha el tudnád engedni a múltat. Kérlek ne zavarj össze azzal, hogy úgy teszel, mintha többek lennénk egymásnak.

Ludányi Bettina

Szenvedélye az írás, teljesen kitölti az életét. Főállásban újságíróként és marketing-szövegíróként dolgozik, másodállásban pedig regényeket ír. Ha nem a laptop előtt üldögél egy kávéval a kezében, akkor rendszerint utazik, hogy újabb tapasztalatokat gyűjtsön. Ugyanakkor imád a családjával lenni, pihenni és persze olvasni.

  • 1

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *