Csak engedd, hogy szeresselek

Csak engedd, hogy szeresselek minden szépséghibával együtt, amiről azt hiszed, hogy benned van. Hadd szeresselek minden bizonytalanságod ellenére is. Hadd tegyem meg anélkül, hogy megkérdőjeleznéd az érzéseimet. Hadd tegyem meg anélkül, hogy megkérdeznéd magadtól: „Miért szeret engem?”

Csak engedd, hogy kérdések nélkül szeresselek. A lelked minden törött darabjával együtt. Hadd tegyem ezt az összes be nem gyógyult sebeddel. Hadd tegyem meg még akkor is, ha úgy érzed, nem vagy méltó rá. Hadd tegyem meg minden félelmed és kételyed ellenére. Még akkor is, ha nem hiszed el vagy nem érted.

Hadd szeresselek, amíg a gyógyulás útján jársz. Miközben néha el-eltévedsz, és próbálod megtalálni a helyes ösvényt. Hadd szeresselek még akkor is, ha te nem szereted eléggé önmagadat. És hadd tegyem akkor is, amikor túl fáradtnak érzed magadat és a legrosszabb passzban vagy. Hadd szeresselek az összes tökéletlenségeddel és a múltban elkövetett hibáiddal együtt. Minden bűntudattal, stresszel és a magaddal cipelt poggyásszal.

Hadd szeresselek, amikor motiválatlan vagy. Vagy azokon a napokon, amikor unalmasnak találod önmagadat. Hadd szeresselek, miközben igyekszel helyrehozni mindazt, amiről azt gondolod, hogy mélyen eltört benned.

Engedd, hogy ne csak a jó pillanatokban legyek melletted, hanem a nehézségek idején is. Hadd tegyem meg még az ellenére is, amin most keresztülmész. Nem csak akkor akarlak szeretni, amikor könnyűnek és emelkedettnek érzed magadat, hanem akkor is, amikor a padlóra kerülsz.

Nem kérek sokat. Csak annyit, hogy hadd szeresselek úgy, ahogy vagy. Anélkül, hogy értelmet vagy logikát keresnénk benne. Anélkül, hogy megkérdőjeleznéd az érzéseim mögött húzódó tiszta, szívbéli szándékot. Hadd nyissam ki a szívemet feléd és mutassam meg, milyen fantasztikus vagy. Csak engedd meg nekem, hogy szeresselek.