LOADING

Type to search

Inspiráció

Soha nem könnyű annak lenni, akit elhagynak …

Share

Még mindig emlékszem, milyen borzalmas érzés volt nézni, ahogy kilépsz az életemből. Hibásnak éreztem magamat, amiért távoztál.

Mintha csak én rontottam volna el.
Mintha csak én nem harcoltam volna eléggé kettőnkért.

Neked minden olyan világosnak, egyértelműnek és biztosnak tűnt. Szinte nélkülem hoztad meg a döntést. Engem meg sem kérdeztél, hogy mit szeretnék vagy hogyan tudnád könnyebbé tenni számomra ezt az időszakot.

Pedig rengeteg energiát fektettem kettőnkbe. Együtt építettük fel az életünket, és bíztunk a jövőben. Egykoron… Épp ezért tettem meg minden tőlem telhetőt érted. Változtam, fejlődtem melletted, hogy jobb társad legyek.

Tudom, hogy nem vártad el. Én határoztam így.

A jövő most szürke és kilátástalan. Hirtelen minden összedőlt, amit elképzeltem kettőnknek. Ha a holnapra gondolok, csak omladozó falakat és bizonytalanságot látok. A szívfájdalom, amit a most pillanatában érzek, átkúszik a jövőbe is.

Nem tudom, mikor múlik el, mikor lesz vége…

Soha nem könnyű annak lenni, akit elhagynak. Persze tudom, hogy a másik oldalon állni is nehéz. Egykor éreztem, milyen mélyen szeretsz. Pont úgy, ahogy én téged – még mindig. A te érzéseid azonban elmúltak.

Hová lettek? Hová tűntek? Mi történt?

Kérdések, amelyekre nincs válasz. Milyen kár, hogy éjt nappallá téve ezek cikáznak a fejemben. Egy ideig küzdöttem ellenük, de ma már csak átadom magamat nekik. Ígyis-úgyis jönnek és mennek. Szinte tehetetlen vagyok ellenük.

Már a könnyeimet sem folytom vissza. Képtelen vagyok megfékezni őket. Amikor elmentél, igyekeztem erős lenni. Ám idővel az erőm elveszett, ahogy a közös jövőnk álomképe is.

Amikor egy kapcsolat véget ér, nem emlékszel igazán az azt követő napokra. Minden egybefolyik. Velem is így volt. Folyton a múltban barangoltam, és a szép emlékeket nézegettem, mintha egy film lenne. Barátok helyett azonban csak a könnyek és a fájdalom ült mellettem a moziban.

Még mindig fáj. Még mindig borzalmas.

Idővel azonban minden változik. Én is és az állapotom is. Honnan tudom? Képzeld, megjelent bennem a remény. Eddig minden kilátástalannak tűnt, de most már látok egy aprócska fénysugarat. Bízom abban, hogy a szívem összeforr és a sebeim begyógyulnak.

Most még csak ennyi van…

De már legalább tudok reménykedni.

Tags:
Ludányi Bettina

Szenvedélye az írás, teljesen kitölti az életét. Főállásban újságíróként és marketing-szövegíróként dolgozik, másodállásban pedig regényeket ír. Ha nem a laptop előtt üldögél egy kávéval a kezében, akkor rendszerint utazik, hogy újabb tapasztalatokat gyűjtsön. Ugyanakkor imád a családjával lenni, pihenni és persze olvasni.

  • 1

You Might also Like

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *