LOADING

Type to search

Inspiráció

Olvasd el ezt, ha mindenbe belefáradtál

Share

Tudom, milyen érzés fáradtnak lenni. És nemcsak fizikai értelemben, hanem lelkileg is. A világ, amelyben élünk, kimerítő. Hálátlan. Durva. Ez megvisel minket.

Talán már eleged van abból, hogy túl sokat szeretsz, túl sokat törődsz és túl sokat adsz egy olyan világnak, amitől semmit nem remélhetsz. Belefáradtál a bizonytalan jövőbe, a szürkeségbe és a kilátástalan eredményekbe.

Tudom, hogy nem voltál mindig ennyire elcsigázott. Volt idő, amikor bizakodtál. Amikor az optimizmusod felülmúlta a cinizmusodat. Tudom, hogy darabonként törték le a lelkesedésedet és a bizalmadat egy szebb jövő iránt.

Itt egy összetört szív, ott egy be nem tartott ígéret…

Tudom, hogy néha nehéz felállni, amikor az élet elgáncsol. Nehéz azt mondani, hogy újra próbálkozni fogsz. Mindannyian átéltük ezt. A meccs, amit játszottunk, más volt, ám az eredmények nagyon hasonlóak. Néha mindannyian veszítünk az élet ellen.

És az igazság az: néha mindannyian túl fáradtak vagyunk felkelni és továbbmenni. Elegünk van abból, ami körülvesz minket. Olyan, mintha egyedül lennénk mindennel… A szomorúsággal, a kimerültséggel, a bizonytalansággal, az igazságtalansággal.

Ám valójában nem vagyunk. Egy csónakban evezünk.

Mindannyian belefáradtunk a játékokba, a hazugságokba, egymásba. Nem akarunk már álarcokat viselni, és abból is elegünk van, ha szédítenek. Egy ideig elviseltük, de már nem. Eljött az az idő, amikor már elég!

Hagyjuk a szerepeket, hagyjuk a színházat…

Már senki nem kíváncsi a hamisságra, az áltatásra és a púderezésre. Senki nem kíváncsi a kirakatba kitett, tökéletesnek tűnő életekre. A vetítés és a szédítés is a könyökünkön jön ki. Mert elfáradtunk. belefáradtunk a színdarabba és a próbákba.

Egyikünk sem tökéletes. Mindenkinek vannak nehézségei. Olyan dolgok, amelyekkel küzd. Miért kellene hát azt játszani, hogy minden oké? Miért kellene továbbra is becsapni magunkat és másokat?

Egy változás küszöbén állunk. Épp a fáradtság miatt. Egyre több álarc hullik a porba, mert már nincs erőnk fenntartani. Próbababák helyett magunkat rakjuk a kirakatba. Nyíltan, kendőzetlenül, tisztán és pőrén. Mert már belefáradtunk a játékokba.

Ezek vagyunk.

És kész.

Tags:
Ludányi Bettina

Szenvedélye az írás, teljesen kitölti az életét. Főállásban újságíróként és marketing-szövegíróként dolgozik, másodállásban pedig regényeket ír. Ha nem a laptop előtt üldögél egy kávéval a kezében, akkor rendszerint utazik, hogy újabb tapasztalatokat gyűjtsön. Ugyanakkor imád a családjával lenni, pihenni és persze olvasni.

  • 1

You Might also Like

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *