LOADING

Type to search

Inspiráció

A kapcsolatunk végén megláttam, mivé váltam…

Share

A kapcsolataimban minden fejezetet kétségekkel és bizonytalanságokkal telve kezdek. Túlkompenzálok azért, hogy a párom mellettem maradjon. Pedig egyszerűen csak arra kellene fókuszálnom, hogy „elég vagyok”.

Veled is így volt. Kezdetben elfogadtam az összes ostobaságot, amivel áltattál. Azt hittem, szerencsés vagyok, amiért veled lehetek. Elfogadtam a homályos magyarázatokat és a tisztességtelen bánásmódot. Néha még azt is éreztem, hogy megérdemlem.

Próbáltam elég jó lenni neked.

Nem borultam ki semmin. Mindig egyedül sírtam a szobám magányában, hogy ne okozzak neked ezzel se gondot. Így teltek meg a közös könyvünk lapjai szerelem helyett bizonyítási és megfelelési kényszerrel.

Folyton téged tettelek az első helyre. Kitártam feléd a szívemet, és sebezhetővé tettem magam. Azt hittem, ez kell ahhoz, hogy magam mellett tartsalak. De a csattanó még korántsem érkezett el. A történetünk csúcspontja még hátravan.

A szorongásom egyre nőtt, ahogy a megválaszolatlan kérdések száma is. Miért alakul mindig így? Miért érzem folyton méltatlannak magam egy kapcsolatban? Arra vágyom, hogy dédelgessenek és szeressenek, de soha nem kapom meg. Nem tartom magam elég érdemesnek rá.

Épp ezért… folyton azt tettem, amit mondtál.

Vártam, mikor tartok már ott, hogy elégnek érezzem magam. Most már oké. Most már kaphatok én is egy kis szeretetet. De ez a pillanat sosem jött el. Sőt, igazából csak egyre rosszabb lett. Sorra kaptam a bántásokat és a hazugságokat. És minél többet rúgtál belém, én annál értéktelenebbnek éreztem magam.

Annál többet járt a fejemben az a gondolat: ezt érdemlem, nem többet.

De már látom, hogy ez nem igaz. És tudod, mire jöttem még rá? Arra, hogy a könyvünk lapjait ketten töltöttük meg. Te és én. Együtt. Nem tartottam sokra magam, ezért te sem tudtál sokra tartani. Hogy is várhattam el?

A kapcsolatunk végén összetörtem. De nemcsak azért, mert vége lett, hanem azért is, mert megláttam, mivé váltam. Egy olya nővé, aki semmire sem becsüli magát. Valójában… eddig is ilyen voltam. Csak nem tűnt fel. Te gyújtottál fényt az elmémben és a lelkemben a viselkedéseddel.

Tudod… Épp ezért, nem bánom.

Nem bánok semmit. Sok részemet leromboltad, ugyanakkor épp ezzel tettél igazán erőssé. Tudom, hogy a következő kapcsolatom bevezetőjét nem írhatom meg úgy, ahogy a miénket. Magabiztos nővé kell válnom, aki ismeri az értékeit. Csak utána leszek képes megmutatni másnak is, mekkora kincs vagyok.

Ludányi Bettina

Szenvedélye az írás, teljesen kitölti az életét. Főállásban újságíróként és marketing-szövegíróként dolgozik, másodállásban pedig regényeket ír. Ha nem a laptop előtt üldögél egy kávéval a kezében, akkor rendszerint utazik, hogy újabb tapasztalatokat gyűjtsön. Ugyanakkor imád a családjával lenni, pihenni és persze olvasni.

  • 1

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *