LOADING

Type to search

Mozizom

Jurassic World: Világuralom – egy epikus korszak lezáratlan lezárása, kritika

Share

Amikor az ember lánya a 90-es évek szülöttje, óvodás kora óta rajong a dinoszauruszokért, két kitalált karakter miatt paleontológus akar lenni, akkor nehéz 2022-ben, négy hosszú évnyi várakozás után hatalmas elvárások nélkül beülnie a számára valaha volt, legkedvesebb történet befejező részére – a csalódás, a szomorúság viszont akkora, hogy utólag magamat hibáztatom, mert lehetséges, hogy én vártam túl sokat.

Június 9 – én ( a premier előtti vetítést figyelembe véve 8-án) megérkezett a mozikba a jurassic korszak lezárásaként beharangozott harmadik World film, a Világuralom, ami rengeteget mutatott, csak épp elfelejtette, mi a célja: nevezetesen méltóképpen lezárni egy gyakorlatilag 30 éve létező franchise-t, amiért milliók rajonganak.

Az első, 1993-as Spielberg remekműről nem lehet elég elismerően beszélni, nem csak egy izgalmas kalandfilmről van szó sci-fi elemekkel, ami menővé tette a dinoszauruszokat, a velük és a génsebészettel foglalkozó tudományágakat, de erős társadalomkritikát is megfogalmazott ember és természet viszonyáról, a túlontúl gyors fejlődésről és a megalomániáról. Arról nem beszélve, hogy megreformálta a filmgyártást, hiszen a CGI használatával “utat tört” nem csupán magának, hanem minden soron következő blockbusternek a korábban megvalósíthatatlannak hitt effektek titokzatos erdejében. A karakterek szerethetőek, egyediek voltak, leesett az állunk attól a néhány dinótól, akiket láthattunk, és levegőt sem mertünk venni, amikor a T-Rex kiszabadult, vagy amikor a raptorok a konyhában vadásztak a gyerekekre. Egyszerűen minden a helyén volt. Ez természetesen nagyban köszönhető  Michael Chrichton regényének, ami a film alapját szolgáltatta, ajánlom mindenkinek elolvasásra, rengeteget ad a filmélményhez, nekem minden évben, immár 20 éve legalább egyszer újraolvasós.

 

 

A többségi vélemény szerint a második rész, az Elveszett világ is kifejezetten jól sikerült, valamint közkeletű szokás a harmadik darabot a széria leggyengyébb elemeként emlegetni  Én az az elvakult rajongó vagyok,aki azt szokta erre mondani, mint a kétezres években David Guetta számaira: vannak kiemelkedően nagy slágerek, vannak átlagosak, de rosszat még nem tett le az asztalra. Hiába, az ember képes megbocsájtani a gyenge történetvezetést, a rossz szereposztást, az értelmetlen jeleneteket, ha cserébe ott vannak a dinók, kopogtatják a körmüket a raptorok és Rexi rendet tesz a végén, mert úgy kerek a dolog.

Nagyon boldog voltam tehát, hogy 14 év után újból leporolták a sorozatot és elhozták nekünk kisebb-nagyobb változtatásokkal az első rész újraforgatott verzióját, mert hát valljuk be, a 2015-ös Jurassic World szemérmetlenül nyúl meglévő jelenetekhez, szinte ugyanazokkal a konfliktusokkal dolgozik, mint 93-as elődje, én mégis imádtam, mert felültem a nosztalgiavonatra és hagytam, hogy keresztülvigyen az újjáépített parkon.

A 2018-ban bemutatott Bukott Birodalom erősen megosztóra sikerült, nekem kifejezetten tetszett, hogy elhozták az őshüllőket a szigetről és egy ódon kastély falai közt olyan feszültséggel teli jelenetek játszódtak le, amelyek hihetetlenül jól működtek, nem mellesleg, nem láttuk még őket korábban…A film végén a dinók elszabadulnak szerte a világban, kiderül, hogy már képesek vagyunk az emberi klónozásra, én pedig, mi tagadás, tűkön ülve vártam, mi sül ki ebből az utolsó részben.

Négy, pandémiával tűzdelt év után pedig végre valahára beülhettünk a Világuralomra, innentől pedig erősen spoileres tartalom következik, így aki még nem látta a filmet, csak saját felelősségére olvasson tovább!

Azok után, hogy a Stranger Things 4. évada (azaz évadának első fele) messze a legjobban sikerült az első óta, a Top Gun:Maverick is több, mint élvezhető lett, álmomban sem mertem gondolni, hogy bármi baj lehet majd a Világuralommal. Sajnos, az első öt perc után már éreztem egy kellemetlen bizsergést a tarkómon, ami rosszat sejtetett, ez a rossz, kellemetlen érzés pedig elkísért a két és fél órás játékidő alatt.

Rögtön megmutatják nekünk, milyen bökkenőkkel él együtt ember és dinoszaurusz a világban, a Mosasaurus halászhajókat süllyeszt el a tengerekben, Pterodactylusok fészkelnek toronyházak tetején és bármikor kifuthat elénk az útra egy Stegosaurus. De nem csak ők jelentenek ránk veszélyt, őket orvvadászok és illegális kereskedelem fenyegetik, egyetlen multi foglalkozik a befogásukkal és biztonságos(abb) helyre való szállításukkal, de hamar kiderül, hogy az emberiség nem igazán tud mit kezdeni a kialakult helyzettel.

Maisie Lockwoodnak, az előző részben megismert, klónkislánynak sincs könnyű dolga: Owen Grady, a raptorszelídítő és Claire Dearing, az  önjelölt dinómentő próbálja megóvni őt a külvilágtól, hiszen sokan fenik a fogukat egy élő, emberi klónra. Kék, az utolsó megmaradt velociraptor szintén a környékükön él, immár kicsinyével, Bétával, akinek láttán nem tudunk semmi másra gondolni, csak hogy valahonnan nekünk is szereznünk kell egy bébiraptort, mert annyira cuki.

 

 

Maisiet és Bétát elrabolják az orvvadászok és a Biosyn cég bázisára szállítják,  ami mindig is az InGen legnagyobb riválisa volt és akinek élén az a Lewis Dodgson áll, aki, ha még emlékeztek, anno megvesztegette Dennis Nedryt, hogy megszerezze az embriókat (egy ponton előkerül az a bizonyos borotvahabos flakon is). A helyszín ezúttal nem egy dél-ameraikai sziget, most a Dolomitokban alakítottak ki tökéletesen szökésbiztosnak hitt élőhelyet az őshüllők számára.

Mindeközben feltűnnek régi kedvenceink is, ugyanis Ellie Sattler egy génmanipulált sáskahad eredetét kutatja, a szálak a Biosynhez vezetnek, akik ezáltal ökológiai katasztrófát próbálnak előidézni és ezzel elérni, hogy a mezőgazdaságban csakis az általuk forgalmazott vetőmagokat használják, mert azt a termést érdekes módon, nem pusztítják a sáskák. Hogy megerősítést nyerjen, Ellie rábeszéli régi társát, Alan Grantet, tartson vele és szerezzenek együtt bizonyítékot a cégtől. Grantben újra fellángolnak az érzelmek, így lehet, hogy Ellievel tart, mert más oka nem igazán van, hogy otthagyja kényelmes kis ásatását és újra egy olyan eldugott helyre utazzon, ami tele van dinoszauruszokkal. Természetesen mindenki kedvenc matematikusa, Ian Malcolm is bekerül a képbe, sőt, ő már rég a Biosyn színeiben tartja előadásait arról, mennyire rossz irányba halad a világ.

Owen és Claire természetesen Maisie és Béta nyomába erednek, egy meglehetősen akciódús, motoros üldözéssel, háztetőkön rohangálással, lézerre támadó raptorokkal teli máltai jelenet után, (ami egyaránt megidézi a Bourne filmeket és a Star Wars kocsmajeleneteit és nagyon erősre sikerült) , a nevelőszülők eljutnak a Dolomitokba egy útközben hozzájuk csapódott, karakán pilótanő segítségével. Itt találkoznak a régi és az új filmek szereplői, sajnos totális véletlenek során, mert mondhatjuk ugyan, hogy

Maisie az összekötő kapocs, de a két csapat egymástól teljesen függetlenül is tökéletesen funkcionált volna a számukra kijelölt feladat megoldásában és egyszerűen nem működnek együtt, pedig kínosan ügyelnek rá, hogy vegyítsék őket egymással, miközben újra meg kell próbálniuk kijutni egy elszeparált, életveszélyes helyről, ahol természetesen ismét elszabadulnak az állatok. Így viszont, a film utolsó harmadában egy fél focicsapatnyi emberért izgulhatunk, ahol tudjuk, hogy senkinek sem fog komoly bántódása esni, mert mindenki együtt van, akit szeretünk és a korábban bárkit, bármikor, bármilyen helyzetben elkapó, gyors és hihetetlenül okos dinók hőseink közelében lassú, ormótlan és folyton melléharapó szörnyekké válnak, akik csak a gonoszokat eszik meg.

Pedig 30!!! fajtájú dinoszauruszt láthatunk, sok új fajt, mint pl. a világ legnagyobb szárazföldi ragadozóját, a Giganotosaurust, vagy a hangsúlyozottan igazi külsejének megfelelő tollas húsevőt, Claire vízalatti bújkálós jelenete pazar, a T-Rex láttán ismét elégedettnek érezzük magunkat, meghallva a Dilophosaurus (a köpködő, galléros barátunk) jellegzetes “huhogását” pedig tetőfokára hág a gyermeki öröm. A látvány csodálatos, ezen a téren nem spóroltak semmit,  a cselekmény olyan szinten pörög, hogy észrevétlenül érünk el a játékidő végére és tényleg mindenkit, akit csak lehetett (a korábbi gyerekszereplőket leszámítva) visszahoztak a lezárásra.

 

Akkor mégis mi a baj ezzel a filmmel?

Először is, a buta, katyvasznak ható történet. Egyszerűen nem áll össze egy koherens egésszé, sem a kiindulópontját, sem a korábbi két részt tekintve és semmiképp sem tett pontot a történet végére, lényegében ugyanott tartunk, ahol az előző rész abbamaradt. Rengeteg ötlet rejlett a filmben, mégsem merték őket kiaknázni.  Jobban kellene félnünk egy méretes sáska fenyegetésétől, mint az őshüllőktől.

Másodsorban, csúnyán elbántak a szereplőkkel: Grant csupán egy bábú, akit a túlpörgött Ellie mozgat időnként a megfelelő irányba, Malcolm frappáns megjegyzései pedig annyira leegyszerűsödtek, hogy azt kívánjuk, bár ne szólalna meg, mert annyira idegesítő minden, ami kicsúszik a száján. Dodgson pedig a világ legfurcsább vezérigazgatója, egy hisztiző óvodás jellemével. De az új gárda sem járt jobban: Owen már a nagyragadozókat is képes pusztán a kinyújtott kezével kordában tartani, Claire tűsarkús irodistából lassan Sarah Conorrá alakul, Maisie, a cserfes, tűzrőlpattant kislány pedig nagyképű, “nekemsenkisemondjamegmittegyek” tindézserré válik, akit nem is bánunk annyira, hogy elraboltak az orvvadászok. A dialógusok fájóan egyszerűek, sokszor kimondottan ostobaságnak hatnak az elhangzott mondatok.

Az előzetesekben mutatott jelenetek, a T-Rex felbukkanása az autós moziban, vagy a jurakort bemutató,a borostyánba ragadt szúnyogra koncentráló, azaz minden alfáját és omegáját megmutatni szándékozó “kisfilm” sehol sincsenek, nyomtalanul eltűntek, emiatt pedig az az érzése a nézőnek, hogy hazudtak neki, ő nem erre számított, nem azt kapta, amit ígértek neki. Ilyen, keserű szájízzel álltam fel én is a moziszékből.

Mégsem tudom azt mondani, hogy ez a film rossz. Mert vannak nagyon szerethető, izgalmas, látványos elemei, sokkal kevesebb a koppintás, mint a korábbi részekben, az a néhány múltidéző pillanat viszont telibetalál, a hibái ellenére végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet és hát ott vannak a dinók…Mindenesetre, a lezáratlan lezárásnak is vannak előnyei: él a remény, hogy a következő rész jobb lesz, hogy kaphat még ez az epikus történet egy hozzá méltó befejezést.

A Jurassic World: Világuralom megtekinthető június 9-től a mozikban, 3D-ben.

Tags:
Németh Kinga

Szépségblogger, krémmániás, sminkimádó, könyvmoly, táska - és cipőgyűjtő. Emellett kezdő háziasszony, a spórolás mestere és harcedzett vendéglátós, mindez pedig egy komoly, megfontolt személyiség mögött lakik, aki mindig keresi a jobbat és a fejlődés lehetőségét. Blogja: http://trukkosenszepano.blogspot.hu/

  • 1

You Might also Like

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *