LOADING

Type to search

Élem

Egyszer ellöksz, máskor közel húzol magadhoz…

Share

Azt hiszem, én ezt már nem tudom tovább csinálni. Egyszer ellöksz, máskor közel húzol magadhoz. Várakozom a telefon mellett, hátha megjelenik a neved a képernyőn. Közben szorongok és aggódom, hogy még mindig nem kerestél. Nem tudom tovább kordában tartani az érzéseimet. Annyira aggódom minden szavam és mozdulatom miatt, ha veled vagyok. Az éjszakáimat azzal töltöm, hogy álomba sírom magam, és kétségbeesetten próbálom kitalálni, mit tettem ismét, amiért figyelmen kívül hagysz.

Ez már egyikünkkel szemben sem fair. Nem hiszem el, hogy ismét a kétségbeesés irányít. Mindent megtettem, hogy lekössem a figyelmedet. Folyton ezen kapom magam. Félelemből olyan dolgokat teszek, amiket nem is értek. Csak adok, adok és adok, közben pedig kiüresedem. Mindezt azért, hogy végre figyelj rám. A teljes napom egy néma sikoly, pedig legszívesebben hangosan ordítanék.

Nem ugyanaz az ember vagy, akivel először találkoztam. Már nem érdekel, hogyan telt a napom vagy mit írok éppen. Csak hátradőlsz, és figyeled az előadást. Azt az előadást, amiben én vagyok a bábu, te pedig a bábjátékos. Mindketten tudjuk, hogy a tiéd az irányítás és a fölény. Hiszen bármit megtennék, hogy ne veszítselek el. Még annak ellenére is, hogy ígéretet tettem magamnak: sosem hozom magam ilyen helyzetbe. Mégis megteszem.

Kezdetben nem nyitottam ki a szívemet. Nem akartam, de annyira szeretted volna… Végül megtettem. A barátságunk valami többé vált, amiből szépen elkezdtél kihátrálni. Azt mondtad, hogy túl macerás vagyok, mégis mindig előhúzol, ha nincs valaki más. Úgy tűnik, a lelkem terhes, de a testem elég jó ahhoz, hogy kihasználd. Nem hittem volna, hogy ilyen ember vagy. És magamról sem hittem volna, hogy én viszont hagyni fogom ezt neked.

Hogy lehettem ilyen naiv? Már a kezdetektől ezt kérdezem magamtól. Mégis mit gondoltam? Mit hittem? Reménykedtem benne, hogy lehetek az egyetlened. Az a nő, akiért bármit megtennél, de végül én váltam azzá, aki bármit megtesz. Ki kell mondanom, a papucsod lettem. Az önértékelésem sehol, a szívem összetört, a lelkem pedig fáj. Talán épp ez kellett. Ez az óriási pofon, hogy rájöjjek, te nem érdemelsz meg engem. Soha nem is érdemeltél. Kár, hogy ennyi időt fecséreltem rád. De megtanultam a leckét. Soha többé nem fogom hagyni egy férfinak sem, hogy így bánjon velem. Mert ettől én sokkal többet érek!

Tags:

You Might also Like

1 Comment

  1. Gica 2022-09-16

    Ez beletalált!!!
    Teljesen ugyanezt érzem át én is!!!
    Mintha én írtam volna ezeket a sorokat.. annyi különbséggel, hogy az illető, akiről az én életemben szó van, az egy pap.
    Mégis a helyzet ugyanez, ugyanúgy bizonytalan, és kilátástalan.
    Nem tudom, hogy fog ez alakulni, fogalmam sincs, reménykedem, imádkozom.
    Csak fáj. Nagyon fáj.

    Válasz

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *